Ma Magyarországon sajnos még mindig tartja magát az a nézet, hogy a korai nyelvoktatás valami káros, a gyerek számára megterhelő dolog. Többen is ágálnak ellene és a szakemberek között is megoszlanak a vélemények a korai kezdést illetően. Számos pedagógus és nyelvtanár gondolja úgy, hogy felesleges dolog kicsi korban elkezdeni a nyelvtanulást. A cikkben a legfontosabb érveket igyekeztem felsorakoztatni, amik a korai kezdés mellett szólnak. A fenntartások ugyanis a legtöbbször a szükséges háttér-információk hiányából születnek.
1. A gyermek számára nem megterhelő, ha idegen nyelven is beszélünk hozzá, énekelünk neki.
Sőt, ez a meglévő kíváncsiságát is kielégítő szórakozás. A szakemberek külön terminussal jelölik a 10 év alatti és 10 év feletti tanulók idegen nyelvi fejlesztését. Míg a 10 év alatti gyerekek az idegen nyelvet/nyelveket az anyanyelvükhöz hasonló módon sajátítják el (nyelvelsajátítás), addig a 10 év felettiek a nyelvet valóban tanulják (nyelvtanulás).
A nyelvelsajátítás egy észrevétlen folyamat, amikor a nyelvet a gyermek „felszedi” és anélkül tanulja meg, hogy bármilyen összefüggést vagy nyelvtani magyarázatot kellene hozzá fűznünk. A második nyelv elsajátítása is egy ugyanilyen folyamat, így a gyermek számára egyáltalán nem megterhelő. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele, hogy az anyanyelvünkhöz hasonló módon adjuk át az idegen nyelvet is a gyermeknek, mondókákon, dalokon keresztül, játékosan, élményteli tevékenységek között.
2. Nem fog később beszélni a gyermek, tehát nem okoz megkésett beszédfejlődést, sem diszlexiát a korai idegennyelv-tanulás
Nem minden gyermek egyforma. Vannak, akik már 6-8 hónaposan kimondják első szavaikat, míg mások később kezdenek beszélni. Ennek azonban nincs köze ahhoz, hogy egy második nyelvet is hall a kicsi. Nincs bizonyíték arra vonatkozóan sem, hogy a diszlexia és a tanulási zavarok összefüggésben állnának a korai nyelvtanulással. Már csak azért sem, mert nem ugyanazt az agyi területet érintik.
A késői beszédfejlődés és a diszlexia, valamint a tanulási zavarok hátterében a genetikai tényezőkön kívül általában a mozgásfejlődés hiánya áll. Ezért ezeknél a gyerekeknél a fejlesztés visszanyúlik kisgyermekkorba, amikor újra „tanulnak” hintázni, kúszni, mászni stb. A játékos idegennyelv-tanulás közben a gyermek mozgásigényét is ki tudjuk elégíteni a lovagoltatókon, hintáztatókon, lóbálókon keresztül, amikor énekelünk, mondókázunk neki egy idegen nyelven is.
3. Az idegen nyelv nem veszi el az időt a játéktól, mert az maga a játék
A korai idegen nyelvi fejlesztés mindig valamilyen tevékenység közben történik. A gyermekek fő tevékenysége a játék, így az idegen nyelven történő énekléssel, mondókázással, játszással csak extra lehetőséget kínálunk gyermekeinknek a mókára, kacagásra, közös időtöltésre, szórakozásra.
A kicsi játék közben, észrevétlenül sajátítja el a nyelvet.
4. Az idegen nyelv elsajátítása történhet az anyanyelvvel párhuzamosan
Nem kell megvárni, amíg a gyermek az anyanyelvét megtanulta, az idegen nyelvet az anyanyelv elsajátításával együtt is bevezethetjük a kicsi életébe. Az ember agyában végtelen hely áll rendelkezésre a nyelvek számára, egy egészséges ember agya ugyanis nem csak egy nyelv tárolására alkalmas. „Az egyik nyelvből megtanult szavak nem szorítják ki a másik nyelv szavait. Sőt, aki megtanul egy második nyelvet, szebben, helyesebben beszéli anyanyelvét, hiszen általános nyelvi és gondolkodási készségei fejlettebbek, mint azoké, akik csupán egy nyelvet ismernek.” – írja Dr. Kovács Judit kétnyelvűségi szakértő. (Forrás: Dr. Kovács Judit: Az óvodáskori nyelvtanulás, mint jelenség)
5. Nem fogja összekeverni a nyelveket
Kezdetben előfordulhat, hogy a gyermek összekeveri a nyelveket, de ez ideiglenes állapot. Ennek az oka, hogy a kicsi szókincse nem egyformán fejlődik a két (vagy több) nyelven, így először az egyik nyelvből való hiányosságait a másikból pótolja. Egy idő után a gyermek ezt kinövi. Nincs olyan felnőtt, aki „úgy maradt volna”, hogy keveri a nyelveket.
A korai nyelvoktatásnál egy nagyon fontos szempontra kell odafigyelni, hogy a fenti kijelentések megállják a helyüket. Ez pedig a játékosság, ami a nyelvátadást-nyelvelsajátítást körülveszi.
Fontos, hogy
- lazán, az anyanyelvünkhöz hasonló módon adjuk át az idegen nyelvet gyermekünknek, tanítványainknak.
- Közben érezzük magunkat jól, és legyen ez a nyelvátadós idő felszabadult, örömteli és szórakoztató mindkét fél számára!
- A legfontosabb cél nem a tudományos nyelvtani formák megtanítása, hanem egy pozitív attitűd kialakítása a nyelvvel szemben.
- Vagyis a nyelv megszerettetése, hogy a gyermek számára biztos alapokat tegyünk le, amelyre később építeni lehet.
Így bátran beszélhet majd idegen nyelven, gátlások nélkül!
Fürész-Mayernik Melinda
Angol Kalauz program alapítója
Kedves Melinda!
Jol ertem, hogy az a helyes modszer, ha beiktatunk a napirendbe olyan idoszakokat, amikor idegennyelven jatszunk, beszelunk? Milyen eletkorban milyen hosszu legyen ez? Egy masfel evessel hogyan kezdjem? (Babakora ota szoktunk neha enekelni angolul, olaszul…, mikor mi jut eszembe, de ezek random jonnek.)
Koszonom szepen.
Kedves Kitti! Nincs helyes módszer, ahány család, annyiféle megoldás attól függően, hogy mi a környezet és a szülők domináns nyelve/anyanyelve. Többféle nyelvelsajátítási stratégia is létezik, sokan az egy szülő- egy nyelv módszert részesítik előnyben, de ahogy írtam lehet napszakhoz is kötni, a lényeg a következetesség. Kezdetben azt javaslom nevezz ki napi 10-15 percet a célnyelvnek, amikor mondókáztok, énekeltek majd később jöhetnek szituációk pl pelenkázás vagy fürdés közben. Az Angolozik a család c. szülői segédkönyv végigvezet a hogyanokon saját családra szabható tervezőkkel: http://www.angolkalauz.hu/angolozik-a-csalad