Cikkünk első részében bemutattunk egy új szemléletet, amely a nyelvoktatásban nem a tananyagra, hanem a tanulóra helyezi a hangsúlyt. A Tanulóközpontú Mediációs Nyelvoktatásban (TaMen) az a lényeg, hogy feloldja a feszültséget a tanuló és a tanulás között. A nyelvtanulónak ugyanis nem maga a nyelv, hanem a rá nehezedő nyomás okozza elsősorban a problémát.

A TaMen módszer szinte mindenben különbözik a hagyományos nyelvoktatástól.

Az általános nyelvoktatás, akár a közoktatásban is, a következőkre épül:

Gondok az idegennyelv-oktatasban

Ezzel szemben a tanulóközpontú mediációs nyelvoktatás (TaMeN) az egyénre:

Gondok az idegennyelv-oktatasban

TaMen a gyakorlatban

De mi is történik pontosan a TaMen órákon?

Az első alkalommal beszélgetünk a diákkal/diákokkal. Meghatározzuk a nyelvtanulás okait és céljait, feltárjuk az egyéni problémákat, meghatározzuk az egyéni tempót (differenciálunk!), ezáltal a „tanmenetet”, és feltérképezzük a tanuló berögzült tanulási módszereit és értékeljük a cél szempontjából.

Nyilvánvaló, hogy mindenki máshogy tanul. Jelenlegi iskolai keretek között tanuló diákokat mértünk fel a témában. A szintjük alapján egy csoportba sorolt diákok 20%-a hallás (beszélgetés) után tanul szívesebben, 20%-uk szeret mindent leírni és az alapján tanul, 15%-uk teljesen vizuális típus, és a filmek, képek, kártyák segítik őket a leginkább. A többiek az órán igyekeznek mindent magukba szívni (általában vegyes típusúak), mert otthon már nem tanulnak.

Egyértelműen látszik, hogy a tudásszint alapú besorolás messze nem kielégítő ahhoz, hogy hatékony órák keretében érjük el a kitűzött célt.

Másik óriási probléma az állandóság hiánya. Mit is értünk ez alatt? Jellemzően a diákok iskolai keretek között nem támaszkodhatnak arra, hogy egyetlen tanár segítségével foglalkozhatnak a nyelvtanulással a kezdő órától a céljuk eléréséig. Jelenleg nagy a fluktuáció a nyelvtanárok között, aminek egyértelmű gazdasági okai vannak. A nyelvtanuló pedig időről időre új tanárt, ezáltal új szemléletet kap, miközben a tananyag adott, a követelmények előírtak, differenciált oktatásra alig van lehetőség, a folytonosság így csak papíron biztosított.

Számtalanszor tapasztaltuk, hogy átvett tanulók esetén elölről kellene kezdeni a tanulást, de erre sem idő, sem lehetőség nincs, így a diákok zöme, akik esetleg „későn kaptak észbe” nagy lemaradással kell, hogy számoljanak. Természetesen korrepetáció, extra órák beiktatásával valamit lehet javítani a helyzeten, de messze nem kielégítő módon. Amíg a valóban kiscsoportos (és nem 16-18 fő), differenciált oktatásra lehetőséget adó nyelvtanítás nem biztosított a központi oktatásban, csak tűzoltásról beszélhetünk. És rengeteg kishitű, önbizalom nélküli diákról.

Önbizalom-növelés az idegennyelv-oktatásban

Pedig senki nem indul nulláról! Ma, amikor napról-napra újabb és újabb kifejezések születnek a technikai fejlődés következményeiben (s ezek egytől egyik minden nyelven ugyanúgy hangzanak), bátran kijelenthetjük, hogy mindenki rendelkezik egy alap idegen nyelvi szókinccsel. Nem beszélve a jövevényszavakról, amelyeknek szintén nagy hasznát vesszük a nyelvtanulásban.

Éppen ezért bemelegítő önbizalomfröccsként már az első órán igyekezzünk bebizonyítani, hogy a diák alapból sok mindent megért és tud „külföldiül”. Ledöbbenés és óriási magabiztos mosoly lesz a válasz. Hisz nincs is annál fontosabb, mint hogy a nyelvtanuló elhiggye, igen is van esélye egy új nyelvet elsajátítani.

Jelenleg a TaMeN módszer csak részben alkalmazható a közoktatásban a szigorúan megszabott oktatási keretek miatt (óraszám, előírt tankönyv, előírt egyencélok). De nem adjuk fel! Célunk, hogy a Tanulóközpontú Mediációs Nyelvoktatás bekerüljön a köztudatba. Mert a gyermek mindennél fontosabb. A tanmenetnél is.

Pin It on Pinterest