Idegen nyelvet tanulni muszáj. Ez nem kérdés. Annál fontosabb azonban, hogy ez a muszáj mennyire fáj. Tapasztalataink alapján általában nagyon. Mert a legtöbb ember kényszernek éli meg a tanulást, és sokszor valóban az is. Nem beszélve a pedagógusokról. Az idegen nyelv oktatása ma korántsem sétagalopp.

A mai oktatási rendszerben két nyelvvizsgával illik elvégezni a főiskolát, egyetemet, sőt lassan ott tartunk, hogy a középiskolát is. A munka világában szintén nem lehet érvényesülni idegennyelv-tudás nélkül. Nem beszélve külföldről, ahol senki sem beszéli a nyelvünket. Mi akkor a teendő?

 

A lelkiismeretes (vagy aggódó) szülő már bölcsődés/óvodás kortól külön nyelvórákra járatja gyermekét, esetleg már születésétől kezdve angol/német dalokat énekelget a kicsiknek. Az általános iskolák többségében első osztálytól van lehetőség idegen nyelv tanulására. Sokan pedig kapásból két tanítási nyelvű iskolába íratják be a gyerkőcöt, mert biztos, ami biztos. Éppen ezért fontos, hogy lássuk, mi is a helyzet most a hazai nyelvoktatásban.

 

Idegennyelv-tanítás a közoktatásban

Mindenhol azt halljuk, azt olvassuk, hogy a magyarok nem tudnak idegen nyelveket, katasztrofálisan kevesen beszélnek angolul vagy németül, nem beszélve a többi világnyelvről.

Vajon mi ennek az oka? Az oktatási rendszer? A tanárok felkészületlensége, a kompetencia hiánya? A diákok hozzáállása? A pénz?

Számos válasz, feltételezés létezik. A legfontosabb azonban, hogy megvizsgáljuk, hol is van a fókusz a jelenlegi oktatásban.

Tapasztalható, hogy ami valóban fontos a tanításban, arról nem esik szó a pedagógusképzés során. Ez pedig nem más, mint – csúnya szóval élve – a tanítás/nevelés/oktatás alanya: a gyermek, a diák. A diák problémái, az életkörülményei, a valós céljai, a miértjei. Az életkori sajátosságokról is csak egy vizsga erejéig tanulnak a leendő pedagógusok, aztán minden megy a süllyesztőbe. Biztosan te is egy kezeden meg tudod számolni, tanulóként hány tanárnál érezted, hogy fontos vagy neki. Hogy számít, hogyan érzed magad, vagy, hogy éppen mire van szükséged. A lényeg többnyire a tananyag leadásán volt, és nem a diákokon. Félreértés ne essék, nem a pedagógusokat akarjuk pellengérre állítani!

Nyelvtanítás a nyelviskolákban

Papíron a nyelviskolák jobb mutatókkal és eredményekkel büszkélkedhetnek, mint a közoktatás. Ugyanakkor a fenti megállapítás, miszerint a magyarok nem beszélnek nyelveket, továbbra is áll.

Nézzünk bele pár nyelviskola honlapjába, ők vajon mennyire figyelnek a tanítványaikra. Mivel teszik magukat vonzóvá, hogyan szeretnének minél több embernek segíteni a nyelvtanulásban?

Lássunk pár szalagcímet, marketing-mondatot:

  • Azoknak, akiknek számít a minőség.
  • Ha valóban célod a nyelvtanulás.
  • Ha részt veszel az órákon és készülsz rájuk.
  • Ha fontos számodra, hogy a legjobb tanároktól tanulj.
  • Mert iskolánkban a legmodernebb és leghatékonyabb módszerekkel oktatunk.

Sajnos látható, hogy a fókusz itt sem a tanulókon van. Rengeteg észrevételt lehetne fűzni ezekhez a szlogenekhez, sokkal fontosabb azonban, hogy módosítsuk a fentieket. Mégpedig azzal, hogy a tanulót, a diákot, a gyermeket állítjuk középpontba. Mindennek kulcsa ugyanis a személyiség alapú oktatás lenne.

Gondok az idegennyelv-oktatásban – Avagy mennyire fontos a tanuló személyisége?

Tanulóközpontú mediációs nyelvoktatás

A mediációs nyelvoktatásnak tulajdonképpen ez, a személyiség alapú tanítás a legfontosabb pillére. A mediáció egyszerűen és kissé sarkítottan fogalmazva békéltetést jelent. Első ránézésére nem egyértelmű a nyelvtanulás és a békéltetés közötti kapcsolat, hiszen ez utóbbit főleg párkapcsolati, családi konfliktusoknál, munkahelyi helyzetekben, stb. szokás alkalmazni. Be kell látni azonban, hogy mindenki, aki magán-nyelvtanárhoz vagy speciális nyelvi csoportokhoz fordul, valamilyen problémával küzd a nyelvtanulásban. Ez pedig látens módon befolyásolja a végeredményt. Ez a probléma lehet egyszerűen

  • az idő sürgetése,
  • a továbbtanulási kitételek,
  • a felzárkózás,
  • egy új élet külföldön, vagy
  • a szülők elvárásai.

Gondot okozhat ugyanakkor a belső személyiségjegyekhez köthető olyan jellemvonás, mint a

  • tanuló saját maximalizmusa,
  • türelmetlensége,
  • kishitűsége,
  • lustasága,
  • érdektelensége,
  • szorongása, stb.

A mediációs nyelvoktatásban pont az a lényeg, hogy feltárva ezeket a problémákat – s ezáltal feloldva a feszültséget a tanuló és a tanulás között -, eljussunk a kívánt cél, a nyelvtudás megszerzéséhez. S tegyük mindezt úgy, hogy a tanulónak igazából fel se tűnjön. Cél, hogy csak ráeszméljen boldogan, ő is képes megtanulni egy nyelvet. A nyelvtanulónak ugyanis nem maga a nyelv, hanem a tanulás okozza a problémát. Először tehát a pszichés gátakat kell lerombolni! A nyomást, ami a tanulóra nehezedik (legyen az a saját maga által felállított, vagy a mások/a más helyzet által követelt lelki teher). És ehhez nem kell pszichológusnak lenni, „csak” megfelelően empatikus pedagógusnak.

(folytatjuk)

Pin It on Pinterest