Minden szülő jót akar a gyermekének. De vajon jól akarjuk ezt a jót?

Hiszen jót akarunk azzal, hogy

  • folyamatosan csak rá figyelünk,
  • magunkat és a párkapcsolatunkat teljesen háttérbe szorítjuk,
  • ugrásra készen állunk, bármire is van szüksége,
  • igyekszünk gondoskodni arról, hogy életének minden másodperce tartalmas és értékes legyen,
  • hordjuk a fejlesztésekre akkor is, ha tulajdonképpen csak megelőzés,
  • meg akarunk neki adni mindent, amit mi nem kaptunk meg a saját gyerekkorunkban,
  • meg akarjuk kímélni mindentől, ami számunkra sérelem volt,
  • és taníttatjuk mindenre, amit mi tudunk, és arra is, amit bárcsak tudnánk: zenére, nyelvekre, művészetekre, tudományokra, na és persze mindenféle sportra.

De hagyjuk-e ÉLNI mindeközben a gyermekeinket?

Tanuljuk meg békén hagyni a gyermekeinket!

Vegyük észre, ha a túlzott törődés nemcsak nekünk teher, hanem nekik is! Adjunk nekik a szeretet mellett magánéletet és lehetőséget az önállóságra. Mutassuk meg nekik, hogyan lehetnek majd ők is boldog szülők – törekedjünk mi magunk is a teljes életre. Segítségül néhány kérdés, amelyeken érdemes elgondolkodni.

Szükséges-e minden fejlesztés, amelyben a gyermek részesül?

A fejlesztés felzárkóztató tevékenység. Ha nincs szüksége a gyermeknek arra, hogy ezzel a korrekcióval hozza be a kortársaihoz képesti lemaradását, és nem okoz számára örömet a fejlesztés, akkor nyugodtan engedjük el.

Élvezi-e a különórákat?

Biztosan minden gyermeknek van olyan tevékenysége, amelyben örömét leli. Legyen az ének, matematika, színjátszás, sport vagy rajzolás – de az biztos, hogy mindegyiküket egyszerre nem élvezi. Tanuljunk meg súlyozni, választani, és hagyjuk meg csak azokat a tevékenységeket, amelyek a gyermek testi-lelki jólétéhez hozzájárulnak, amelyek élményt, élvezetet, önbizalmat adnak!

Van-e ideje arra, hogy csak úgy „legyen”, sőt, akár unatkozzon?

Fókuszban lenni nagyobb teher, mint gondolnánk. A gyermekek egy része szinte fulladozik a figyelemtől, és hosszú távon a szabadságukat veszi el, ha állandóan a középpontban vannak, és körülöttük forog a világ. Adjunk nekik több egyedül töltött időt, ne foglalkozzunk velük annyit! Legyünk ott, ha örömük vagy bánatuk van, vagy ha egyszerűen csak vágynak a közelségünkre, de maradjon meg a szabadságuk is.

Mi magunk szülőként boldog emberek vagyunk?

A gyermek számára a mi mintánk az elsődleges. Ha a szülői teendők olyannyira lefoglalnak minket, hogy nem jut idő a saját boldogságunkra, akkor hogyan is várhatjuk, hogy később a gyermekünk majd mindezt másképp csinálja? Legyen magánéletünk, hobbink, éljünk saját magunkért és ne hanyagoljuk el a párkapcsolatunkat sem!

Ne elrettentő, hanem követendő példa legyünk. Vajon szeretnénk, ha csemeténk sok-sok év múlva ugyanezt a mintát követné, és ugyanezt a boldogságot vagy boldogtalanságot érezné? Alakítsuk úgy az életünket, hogy a válasz IGEN legyen!

Jólét-Tippek az elengedéshez

Ha mindezek után úgy érezzük, érik a változás, akkor

1.gondoljuk végig a gyermek foglalkozásait, és iktassuk ki azokat, amelyek nem gyermekünk valós érdekét szolgálják. Ezek általában nem a gyermekről, hanem rólunk szólnak. Például:

  • gyermekként mi magunk vágytunk rá, de nem kaphattuk meg,
  • gyermekként nem vágytunk rá, de felnőttként ezt megbántuk,
  • csak azért választottuk, mert nélküle rosszabb szülőnek éreznénk magunkat.

2. Adjunk gyermekeinknek több szabadidőt, magánéletet, hagyjuk békén gyakrabban őket.

3. A szülői feladatokból is csak azokat tartsuk meg, amelyek ténylegesen előrevisznek.

4. Fontos, hogy ne valami ellenében neveljünk („csak ne úgy, ahogy a szüleim”), hanem ellentétes megoldás helyett alakítsuk ki a saját elképzelésünket, akár a minket ért sérelmeket tudatosítva, feldolgozva.

A többféle helyes nevelési útból saját családunkra, személyiségünkre, gyermekünkre szabjuk tudatosan azt, ami végül a mi utunk lesz. Így a gyermekünkbe sem egy kész, neki talán majd be sem váló, konfliktusokat generáló módszert sulykolunk, hanem magát az alkalmazkodást, és annak a képességét, hogy a körülményeket figyelembe véve dolgozzunk a család egészének boldogságáért.

Legyetek jól!

Ajibola Rita Wanda
pszichológus,
pár-, és családterapeuta

Jólétre Nevelés Naptár


Pin It on Pinterest