Egyetek! Egyetek! Tömjétek a begyetek!

 

– Jó étvágyat kívánok mindenkinek! – szólt reggeli előtt Kotyi Kata.

– Már megint búza! – jegyezte meg Lali.

– Mindig búza van… – állapította meg Ciklámen Cili.

– Az én mondatomra az a válasz, hogy „köszönöm” – szólalt meg újra Kata.

– Kö-szö-nöm… – csipogta Lali –, de miért van mindig búza?

– Nincs mindig búza…  – közölte Babi.

– Valóban, csak hétfőtől péntekig – szólalt meg újra Lali.

 

Közben Kotyi Kata kiment egy kis zöldet szedni az udvarra.

 

– Tegnap köles volt… – emlékezett vissza Kéki Kari.

– Tudom, hogy köles volt ebédre, de akkor is olyan, mintha mindig búza lenne – duzzogott tovább Lali.

– Amíg Ti panaszkodtatok, én már fel is csipegettem a búzát. Én vagyok a győztes – jelentette ki Világ Vili.

– Győztes? Milyen győztes? – háborgott Lali.

– Búzacsipegetésben én vagyok a legjobb! – kiáltotta Vili.

– Nem volt verseny, tehát nem lehetsz győztes – mondta kissé dühösen Lali.

– Igaz, valóban nem volt verseny, de ha lenne, akkor én nyerném meg – jelentette ki határozottan Vili.

– Nem te nyernéd meg! – szólt közbe Cili.

– Nem én??? Hát ki, ha nem én?! – kérdezte döbbenten Vili.

– Az, aki minden evésnél legelőször végez. Az, aki mindig mindent megeszik. Az, aki sose válogat… – sorolta Ciklámen Cili.

– Olyan nincs is! Akkor a győztes nem köztünk van – állapította meg Kari.

– De van köztünk olyan! – mondta határozottan Cili.

– Van? De ki az? – kérdezte egyre harciasabban Vili.

– Nyugi Vili! Nem kell idegeskedni… Egyébként a lányok tudják, hogy ki az – mondta csendesen Cili.

– Mondjátok már! – türelmetlenkedett tovább Vili.

– Vili! Te nem tudod? Babarózsa Babi a legügyesebb közülünk, ő csipeget a leggyorsabban – árulta el Rózsa Rozi.

– Babi?! Ti vicceltek! Én 100-szor gyorsabban csipegetek! – harciaskodott Vili.

– Vili! Te, kissé túlértékeled magad és nem figyelsz másokra. Ha figyelnél, akkor észrevetted volna, hogy szinte mindig Babi eszi meg először a csipegetnivalót…

– ??? Én ezt még sose vettem észre, hiszen mindig ő fejezi be utoljára az evést – emlékezik vissza tétován Vili.

– Valóban így van, de az már a repetám – szólalt meg Babi, amikor újra végzett a csipegetéssel.

 

Közben megérkezett Kotyi Kata is.

 

– Mi ez a nagy hangzavar? – kérdezte Kata.

– Arról beszélgetünk, hogy ki csipeget a leggyorsabban – magyarázta Rozi.

– És szerintetek ki csipeget a leggyorsabban? – érdeklődött tovább Kata.

– Természetesen én – szólalt meg újra Vili.

– Szerintem nem Te vagy a leggyorsabb, hanem Babi – állította határozottan újra Cili.

– Szerintem pedig Vili a legügyesebb és nem Babi – szólalt meg Taréj Lali is.

– Látom, hogy ebből újra vita lesz… Ezt a „nagy” kérdést úgy tudjuk eldönteni, ha Babi és Vili versenyt csipegetnek – állapította meg Kotyi Kata.

– Én majd megmutatom, hogy én vagyok a legjobb! – lelkesült be Vili.

– És Te, Babi? – kérdezték a legkisebb gyöngycsibét a többiek.

– Ha nagyon szeretnétek, akkor én is megpróbálhatom… Igaz én még nem versenyeztem egyszer sem, de csipegetni szeretek – egyezett bele Babi.

– Rendben! Akkor legyen verseny és győzzön a leggyorsabb! – mondta Kata, és elkezdett szervezkedni.

 

Kiöntötte a búzaszemeket és megszámolta, hogy mindenkinek ugyanannyi legyen.

 

– „Világos”, hogy én fogok győzni! – közölte még mindig határozottan Világ Vili.

– Babi és Vili, álljatok a búzaszemek mögé! A többiek egy kicsit távolabbra helyezkedjenek el! Szurkolni szabad! Rózsa Rozi, Te indítsd a versenyt! – rendezkedett Kotyi Kata.

– 3, 2, 1 és rajt! – vezényelte a kezdést Rozi.

 

A versenyzők elkezdtek gyorsan csipegetni. Pillanatok alatt tűntek el a búzaszemek…

 

– Hajrá Vili! Hajrá Vili! – kiabálták a csibefiúk.

– Kicsi a csibe, de éhes! Hajrá Babi! Te vagy a jobb! – szurkoltak a csibelányok.

 

A búzaszemek egyre csak fogytak és fogytak. Már alig volt előttük csipegetnivaló, amikor Vili oldalra nézett Babira és döbbenten látta, hogy Babi mindjárt készen van… Mire visszafordult a saját búzaszemeire, már csak azt hallotta, hogy:

 

– Kész! Készen van Babi! – kiáltották a csibelányok. – Babi mindet megette, ő lett a győztes! – ujjongtak Roziék.

– Vili! Te mit csináltál? Neked még mindig van 3 db búzaszemed?! – kérdezték a fiúk.

– Vili, téged legyőzött a legkisebb csibelány! – állapította meg Lali.

– Észrevettem… – szólt morcosan Vili –, biztosan kevesebb búzát kapott…

– A búza nem volt kevesebb, hiszen én számoltam meg – szólt közbe Kotyi Kata.

– Pedig én olyan gyors voltam… – mondta szomorúan Vili.

– Babi is gyors volt – szólalt meg újra Cili.

– Igen… – egyezett bele Vili –, ilyen kicsi csibe hogyan lehet ilyen gyors? – kérdezte tétován a vesztes csibefiú.

– Valóban, Babi hogyan tud ilyen gyorsan enni? – érdeklődött Kari.

– Én mindig ilyen gyorsan eszek – közölte Babi.

– De miért? Olyan kicsi vagy, hogyan fér beléd ilyen sok búza? – kíváncsiskodott tovább Kéki Kari.

– Emlékeztek arra a napra, amikor kibújtunk a tojásból? – kérdezte Babi.

– Igen, én emlékszem! Kicsit „beszorultál” a tojásba és te bújtál ki utoljára – idézte fel Vili.

– Igen, igen… és megállapítottátok, hogy milyen kicsi és gyenge vagyok – mondta halkan és szomorúan Babi.

– Igen, kicsi vagy és gyenge, de Téged szeretünk a legjobban. Te vagy az, aki mindenkinek mindig szívesen segít. Mi így szeretünk… – vigasztalta Kéki Kari Babit.

– Tudom, hogy szerettek és támogattok, de nem vigyázhattok mindig rám…

– Valóban, hiszen majd ha nagyok leszünk, akkor ki tudja, hogy hová kerülünk, és egyedül is meg kell állnunk a saját lábunkon – állapította meg Lali.

– Igen, én is erre gondolok mindig. Ezért úgy döntöttem, hogy mindig megeszem az ennivalót és nem válogatok. Ha lehetőségem van, akkor repetát is kérek. Így talán én is növök még és kicsit erősebb is leszek – felelte csendesen Babi.

– Babi! Én nagyon büszke vagyok Rád! – szólalt meg Vili. – És már nem is bánom, hogy nem én győztem.

– Igazad van, Vili! Babi a legügyesebb, legkitartóbb, leglelkesebb… leg…, mindenben ő a leg… – lelkesült be Taréj Lali.

– Köszönöm a dicséretet és a kedves szavakat. Nagyon jó testvérek vagytok – csipogta továbbra is halkan Babi.

 

Kotyi Kata eddig csendben hallgatta a kiscsibéket és most megszólalt ő is:

– Nagyon büszke vagyok rátok!

 

Ekkor már mindenki Babit ölelgette, és egymást…

 

Jólétre Nevelés Naptár


Pin It on Pinterest