…töltsd meg a kipontozott helyeket a saját óvodáddal, és a Ti pizsamapartitok részleteivel!…
A …….. Óvoda játékai minden nap alig várták, hogy végre délután legyen, és kiürüljenek a csoportszobák. Számukra ilyenkor kezdődött a nap legizgalmasabb része. Ha már senki sem látta őket, a babák és plüssök kiugráltak a tárolóból, a kisautók kigurultak a helyükről, a legóból összerakott űrhajók és repülőgépek fel-alá repkedtek, a labdák pattogtak – azaz teljes volt a felfordulás és remek a szórakozás.
Aznap azonban mindez váratott magára. Az óvó nénik mintha nem akartak volna hazamenni, a gyerekek távozása után serényen ténykedtek az óvodában. …….. néni ……..-t hurcolt. …….. néni egy óriási ……..-val járkált, …….. néni titokzatos csomagokat hurcolászott, …….. néni a játékok között keresgélt, és a többiek sem maradtak tétlenül.
– Vajon mi készül itt? – kérdezte suttogva a szomszédjától az egyik baba.
– Hát nem tudod? Ma lesz a nagyok pizsamapartija! – világosította fel a mackó. – Mindannyian az óvodában alszanak. Hallottam, amikor …….. és …….. néni erről beszélgettek.
– Valóban – erősítette meg egy legófigura. – …….. néni is emlegette.
– Jaj, nagyon izgatott vagyok – sóhajtott a társasjáték. – …….. néni épp az előbb mondta, hogy már nemsokára megérkeznek a nagyok!
A játékok vizsla tekintettel lesték a folyosót. Nem kellett sokáig várniuk. Hamarosan szállingózni kezdtek a nagycsoportosok, és az óvoda ismét megtelt gyerekzsivajjal. Mindenki nagyon jól szórakozott. Még a játékok is, bár ezúttal nem mozdulhattak meg. Csak amikor a gyerekek kimentek az udvarra, akkor vonultak az ablakhoz.
– Nézzétek, ……..-k! – kiáltotta a kisautó.
– Micsoda ……..! – örvendeztek minden egyes ……..……..-nak.
– …….. és …….. nénitől azt hallottam, sötétedés után ……….. játék lesz – újságolta a plüssnyúl.
– Milyen jó lenne, ha nekünk is lenne ilyen pizsamapartink – sóhajtotta a kirakó.
– Ne viccelj! – felelte a maci. – Hiszen nekünk minden esténk pizsamaparti. Nemcsak gyereknek jó lenni, hanem játéknak is.
– Igazad van – helyeselt a legófigura. – Játéknak nagyon jó lenni. És gyereknek is. De szegény óvó nénik… olyan régen voltak már gyerekek.
– Szerintem jól szórakoznak – vonta meg a vállát a társasjáték.
– Eh, az nem ugyanaz. Gyereknek lenni az igazi! Bárcsak egy kicsit gyerekké változtathatnánk őket! – mondta a mackó.
– Ez az! Változtassuk őket gyerekké!
A sok játék kiáltozni és tapsolni kezdett örömében. Nem telt bele öt perc sem, és máris kész volt a haditervük. A játékok csapatostul vonultak a játékboszorkányhoz, a környék leghíresebb varázstudójához.
A boszorkány érdeklődve hallgatta végig őket. A szeme csak úgy csillogott, különösen annál a résznél, hogy jó lenne legalább egy nagyon picit újra gyerekké varázsolni az óvó néniket.
– Nem lesz egyszerű, de elkészítem nektek a főzetet – mondta a boszorkány. – Mire a gyermekek pizsamapartija véget ér, befejezem a kotyvasztást. Ha elcsendesedik az óvoda, és az összes gyermek alszik, jöhettek érte!
A játékok visszamentek a helyükre, és észrevétlenül nézték végig a pizsamapartit. A rengeteg nevetést, a játékokat, a ……..……..-t, és azt, ahogy a kimerült gyermekek ágyba fekszenek, és mély álomba szenderülnek.
A boszorkány betartotta az ígéretét. Lila színű, bugyborékoló folyadékkal töltött üvegcsét adott át a játékoknak.
– Minden cseppentéskor kívánhattok valamit. Aki legközelebb hozzáér, azon egy kis időre beteljesül a kívánságotok – magyarázta a boszorkány.
A játékok vidáman indultak el, hogy az óvodát végigjárva becsepegtessék az óvó nénik holmijait. A ……..…….. csoportban kezdték, és máris megálltak egy felnőtt méretű papucsnál.
– Ez biztosan valamelyik óvó nénié vagy a dadusé. Cseppentsünk bele! – javasolta a maci.
– Mit kívánjunk? – tűnődött a legófigura.
– Olyanokat, amiket a gyerekek szoktak csinálni – felelt a labda.
– Aki ezt a papucsot felveszi, az bújjon be az asztal alá, és csikizze meg a lábakat! – kuncogta a társasjáték.
Mindannyian elvigyorodtak. Egy csepp a papucsra került.
A másodikat az óvó nénik székére cseppentették.
– Aki erre a székre leül, az nyújtogassa a nyelvét a felnőttekre!
Cseppentettek a felnőttek poharainak egyikére is.
– Aki ebből a pohárból iszik, az köpködjön célba az utcán cseresznyemaggal!
A játékok a hasukat fogták, úgy nevettek. Elképzelték …….. nénit és …….. nénit, ahogy az utcán köpködik a cseresznyemagot, vagy a nyelvüket nyújtogatják egymásra.
A …….. csoport következett. A játékok itt is elhelyeztek három cseppet és kívántak hármat.
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az tegyen úgy, mintha dinoszaurusszá változott volna!
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az doboljon egy fazék alján fakanállal!
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az fessen magának bajuszt lekvárral!
A …….. csoportot elhagyva a baba tűnődni kezdett.
– Mit szoktak még csinálni a gyerekek?
– Hisztizni! – kiáltotta a labda.
– Toporzékolni! – csatlakozott a mackó.
– És veszekedni! – vigyorgott a kirakó.
– Olyasmire gondoltam, ami vicces – dorgálta meg őket a baba.
– Ezek viccesek, ha az óvó nénik csinálják – kuncogott a legófigura.
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az fetrengjen a földön üvöltve, ha a gyerekek nem hallgatnak rá!
A csepp a felnőtt mosdó kilincsére került. Vajon ki fogja meg először? A plüssnyuszi nyerített a nevetéstől. Egy újabb csepp követte.
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, kezdjen el ordítani, amikor főzelék az ebéd! És kiabálja, hogy én ezt nem eszem meg!
A játékok vihorásztak. .
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az kapjon hajba a másik óvó nénivel! És mondja, hogy nem leszek többet a barátod!
A labdából kipukkadt a nevetés.
– De utána béküljenek ki – tette hozzá a kisautó.
Most már mindannyian hahotáztak. Az ötletek pedig jöttek sorban, ahogy végighaladtak a …….. és a …….. csoporton, aztán a ……..-n, a ……..-n, ……..-n és ……..-n.
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az dugdosson műanyag csótányt a másik óvó néni nyakába!
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az csináljon oltári rendetlenséget! És ücsörögjön a közepén, azt mondogatva, hogy “nem pakolok össze”!
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az toporzékoljon a boltban, ha nincs pénze csokira!
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az kenje össze még a fülét is, ha legközelebb fagyit eszik!
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az próbáljon meg felmászni a nagy hársfára az ovi udvarán!
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az toccsanjon be minden pocsolyába, ha esik az eső. Akkor is, ha nincs rajta gumicsizma!
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az folyton énekelje, hogy “Petőfi Sándor, gatyába’ táncol!”
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az hemperegjen bele a homokozóba!
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az kapcsolgassa fel-le a villanyt!
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az uzsonna közben röfögjön, mint egy malac!
– Aki ehhez a csepphez hozzáér, az bújjon bele a szekrénybe, és kiabálja, hogy “én egy ovis zsák vagyok!”
Ekkor fogytak el a csoportszobák. Minden óvó néninek és dadusnak jutott tehát valamilyen kívánság, amitől egy kicsit, icipicit újra gyerekké válhat majd.
– A tornaterem még hátravan – nézett a többiekre a baba.
– A tornaterem? – hüledezett a kirakó. – De hát ott alszik a sok nagycsoportos.
– Éppen ezért – mondta a legófigura. – Nekik is kívánhatnánk valamit. Bőven maradt csepp a palackban.
– Ugyan mit? – horkant fel a labda. – Hogy legyenek gyerekek?
– Bizony ám! Hogy legyenek VIDÁM gyerekek! – javasolta a kisautó.
Ezzel mindenki egyetértett. A játékok halkan beosontak a tornaterembe, a szuszogó, hortyogó nagycsoportosok közé. Az összes párnára jutott egy-egy csepp, míg végül, éppen a legutolsó ágynál az üvegcse kiürült.
– Ezzel megvolnánk – mosolygott a mackó.
– Kíváncsian várom a következő ovis napot – vihorászott a társasjáték. – Vajon melyik óvó néni melyik kívánságot kapja?
– Az biztos, hogy teljes lesz a felfordulás! – nevetgélt a plüssnyúl.
– És rengeteg a vidám gyerek! – kiáltotta a baba.
– Meg a vidám óvó néni! – tette hozzá a kirakó.
Így is lett. És bár az óvó nénik gyermekké változása hamar elmúlt, az a vidámság sok-sok évig kísérte őket, akárcsak a gyermekeket. Ha nem hiszed, kérdezd meg a …….. ovi játékait!
Legutóbbi hozzászólások