Ajtótámasz. Ágylábemelő. Növényprés. A tesó fejbe kólintására szolgáló remek eszköz. Valami, amit be lehet dugni a szekrény alá, és krokodilkönnyekkel, toporzékolva követelni, hogy anya vagy apa azonnal halássza ki.

A szülő jön, lehasal, kotor. Vonalzóval, fakanállal, az üvegmosó kefe nyelével; rosszabb esetben a szekrényt elhúzva lesz meg a “kincs”: a pormacskáktól bolyhos könyv. A szülő felszisszen. Ezért volt a hiszti? Hiszen sosem nyitottuk ki. Gyermekversek vannak benne, de olvassunk inkább valami mást, nálunk a verseket senki nem szereti.

Úgy látszik, egyvalaki mégis. Mivel a maszatos kis arc könyörögve néz és az óriási szemek sarkában ismét gyűlnek a könnyek, a szülő nagy duzzogva mégis elolvas egyet. Talán kettőt, hármat is, mire a csemete megunja, és a könyv ismét visszatér eredeti, ám annál kevésbé nemes funkciójához, a szülők (és főleg a fejbe kólintást elszenvedő tesók) nagy örömére.

Egészen addig, amíg a gyermeknek ismét eszébe jut verset hallgatni.

De miért is vonzódik csemeténk annyira a rímes, ritmusos sorokhoz?

Számára ez egyfajta játék. Játék a szavakkal, a nyelvünk ritmusával, ugyanakkor együttlét a szülővel, egy darabka az ő hangjából, a beszédstílusából, az egyéniségéből.

A vers könnyen megjegyezhető, számtalanszor ismételhető. Lehet kántálni, skandálni, a ritmusát eltapsolni, némelyik esetben magát a szöveget is eltáncolni, elmozogni. Arról ne is beszéljünk, hogy nettó másfél óra tömény ismétlés újabb érdekességet tanít a gyermeknek, “hogyan menjünk anya és apa agyára” címmel, de szerencsére erre nem minden apróság fogékony, csupán nagyjából 90%-uk. És nem minden szülő veszi zokon az ilyesmit, csupán nagyjából 90%-uk…

Ám ahelyett, hogy a verset száműznénk a háztartásból, használhatjuk saját és csemeténk javára is. Hiszen a manapság óriási erejű varázsszó a versre is érvényes: fejleszt.

Bármennyire is ellenkezik a lelki békénkkel, legnagyobb fejlesztőereje éppen a végtelenített skandálásban van. Az agyunkra menés csak mellékhatás, melyet talán jobban viselünk, ha szem előtt tartjuk az alábbiakat:

A vers arra tanít, amit életünkben szinte a leggyakrabban használunk: a nyelvünkre. Mondhatnánk úgy is, hogy a jó gyermekvers az anyanyelv egyik pillére.

A könnyen megjegyezhető, rövid, ritmusos sorok ismételgetése révén fejlődik a tanulási és a koncentrációs képesség, és bármennyire is távolinak tűnik, ennek igencsak nagy hasznát veszi majd a gyermek az iskolában.

Minél többször mondja (kántálja, énekli) el a gyermek a verssorokat, annál magabiztosabbá válik a beszéde és egyúttal tisztábbá a hangképzése.

Versmondás közben fejlődik a ritmusérzék, ami az értelmi és érzelmi fejlődésben is jelentős szerepet játszik.

Az ismételgetés nyugtató hatású, ugyanis a már ismert szöveg kiszámíthatósága biztonságérzetet ad.

A gyakori versolvasás a szókincset is gazdagítja.

A vers esztétikai értékkel rendelkezik, és bár felnőtt fejjel sokszor bugyutának tűnhetnek a sorok, gyermekeink számára ez a művészet nulladik állomása.

Ha pedig ez nem lenne elég, jusson eszünkbe a verselés néhány rövid távú előnye is.

A vers rövid. Elmondása általában egyetlen percet sem igényel.

A vers vigasz és egyben figyelemelterelés. Ha a gyermek elesett, ha sérelem érte, ha álmos, ha szomorú, ha nincs kedve semmihez (leszámítva a nyűgösködést) stb., akkor olvassunk el egy verset! Utána mindjárt szebb lesz a világ.

A verseket mi, szülők is könnyen megtanuljuk. Nem kell hozzá könyv, hogy elővegyük a buszon, bevásárlás közben vagy épp az orvosnál. Csak arra figyeljünk, hogy a gyermek jelen legyen, mert elég hülyén nézünk ki egyedül az ABC-ben a bevásárlókocsit fel-le tologatva, miközben hangosan skandáljuk a “jegenyefa, ingó-bingó”-t.

A versmondást a verseskötettel való verekedéssel ellentétben a testvérek együtt is csinálhatják békésen, mindenféle összeveszés nélkül (kivéve, ha épp azon megy a harc, hogy ki mondja előbb/hangosabban/szebben, de hát minden nem lehet ugye tökéletes… és legalább kéznél van a kötet, ha a lurkók mégiscsak szeretnének keményebb módszerrel igazságot tenni maguk közt).

Lehet tehát ajtótámasz, ágylábemelő, növényprés, testvérleküzdési koppantóeszköz és még a szekrény alá is beszorulhat néha-néha, de legyen ezek mellett OLVASNIVALÓ, a mindennapjaink cseppnyi színfoltja, amelyet talán idővel megkedvelünk mi magunk is.

Jólétre Nevelés Naptár


Pin It on Pinterest